Robin O’Wrightly: Tripiconi sztori

„Nézz szembe a fénnyel!”

Ifjúsági sci-fi és urban fantasy kalandregény-sorozat 12 éven felülieknek

Tripicon egy sajátságos, a maga nemében egyedülálló fantáziavilág, melyet már készen kaptam, és az a megtiszteltetés ért, hogy megmutathatom a rajta és benne pezsgő életet. Sőt, annál jóval többet is, de ehhez el kell olvasni a könyvsorozatot, nem lövöm le a poént! 😉

Sokszínű kultúrák találkoznak, izgalmas akadályok miatt ütköznek is egymással, ezáltal bajba keverve a hősöket. A türelem, a másság elfogadása, az ismeretlen higgadt várakozása, a bizalom felépítése, a kiszolgáltatottság megismerése – mind-mind megpróbálja a szereplőket, és remélhetőleg elgondolkodtatja az olvasót is.

Sok érdekes információt tettem bele, és életszagúvá varázsoltam a kommunikációt, mondván: csak a Star sci-fikben beszél mindenki angolul! Emellett különleges nézőpontból mutatok meg egy ismertnek gondolt legendát is. S ha már angol nyelv: „second guess!” Azaz gondoljuk át még egyszer, mit tudunk, mert sokszor valami nem pont az, aminek látszik.

A Tripiconi sztori igazából családi olvasmány, mert bár elsősorban a kamaszokat célozza meg, de a szülők számára is élvezetes olvasmánynak szánom. Az eddigi öt köteten keresztül a karakterek tulajdonképpen együtt komolyodnak és nőnek fel az olvasókkal.

Nekem írás közben nagyon sokat adott ez a sorozat, fejlődtem általa lelkiekben én is, ahogy kerekedett a történet. Ma már nem tudnám elképzelni az életemet a szereplők nélkül, akik olyanok lettek, mint a gyerekeim, a családom számára is testvérekké, unokákká lettek. Szeretném, ha az olvasóim is rokonokká fogadnák őket, akiket szeretni lehet, akikért érdemes izgulni, vagy éppen esküdt ellenségekké, gólemekké válhatnának, akiktől meg kell óvniuk a szigetországot és az ő mélységes titkát.

ÉRDEKEL, MEGRENDELEM!

Az írói nevem Robin O’Wrightly, de ez csak az egyik személyiségem. Azért választottam ezt az uniszex nevet, hogy egyrészt elkülönítsem a „civil” könyves éne(i)mtől (illusztrátor, lektor, korrektor, tördelőszerkesztő), másrészt, hogy objektíven, entitásomtól függetlenül szemlélhessék a műveimet, harmadrészt meg, mert imádom az álneveket. 🙂

Grafomániára predestináltattam reneszánsz ember apukám és billentyűmágus anyukám jóvoltából, és hat esztendős kiadói tevékenységem okán is.

Először olvasni kezdtem és abba beleszerettem, így rájöttem, ha írok, akkor mindig lesz mit olvasnom. 12 éves korom óta írok tudatosan, 2007-ben kezdtem írni újságoknak, blogoknak, kiadóknak is. 2011-ben írtam meg első regényem, 2017 óta eltökélten hivatásos szerzőként írok.

Műfajban mindenevő vagyok, regényeket, dialógusokat, jeleneteket, novellákat és néha verseket osztok meg.

Étoszom, hogy minél több zsánerben és célcsoportnak írhassak, mert azt vallom, hogy mindannyian egy nagy étlap választéka vagyunk, ahol ugyanúgy keresik a gulyáslevest, mint a tiramisut, és szeretném, ha minden szinten, jó étvággyal fogyasztanák a munkáimat.

Túl vagyok három könyvön, egy abszurd romantikus paródián, egy lélektani krimin és egy faktoid fiktív családtörténeti regényen. Előttem van tervben még egy rakás másik, ami jön, fogadom, ami megy, engedem. 🙂

A Tripiconi sztori élete 2016. december 23-án indult el ezzel az egyébként nem kezdőmondattal: „Aki ezt a felvételt megtalálja, könyörgöm, jöjjön el és mentsen meg!” Ez az ifjúsági sci-fi és urban fantasy kalandregénysorozat, amin jelenleg dolgozom, már az ötödik, befejező kötet elején tartok, de számos spin-off tervben van.

Grafománságom oka: az írás számomra életmentő, túlélő terápia, hogy ne bolonduljak meg (jobban 😀 ), és hogy fennmaradjon belőlem valami akkor is, ha már az unokáim is az Elíziumi Alkotótábor tagjai lesznek… Megszállott vagyok: bárhol, bármikor és bármire képes vagyok írni, ha hagynak. 🙂

A családom az első számú támogatóm: a gyerekeim és a férjem az ifjúsági sorozatom bétái, anyukám könnyekig hatva büszke rám, a tesóm szeretettel telve konstatálja, hogy pontosan olyan dilinyós vagyok, mint az apám. 😀

Az írást magát kedvelem az egész könyvalkotásban a legjobban. Aztán a rajzolást az írás mellé, ami inspirál. A legvégén pedig a borítótervezést és a tördelést; ezeket, ha tehetem, én csinálom). A korrektúrát ilyenkor kiadom, mert a saját hibáimra vakfoltos vagyok, lássa inkább szűz szem. Amit utálok, az a marketing, de hát csinálni kell. Az olvasók a létükkel jutalmaznak meg. 🙂

Persze úgy nézek ki, mint aki ezer fokon pörög, de azért ez nincs így. Van írói válságom nekem is, az Egy mondat per nap-módszerrel gyógyítom. A legjobb írói tanács, amit valaha kaptam: „írj mindennap legalább egy mondatot!” Azért, mert bevált. A legrosszabb megjegyzés, amit kaptam: „tuti, hogy tőled nem olvasok el semmit”, de ezekkel nem foglalkozom. Aki nem olvas, az nem célcsoport, ennyi.

Az írás egy korszak, úgy néz ki, életfogytiglani. 😀 Ezért idén és jövőre szeretnék úgy haladni az írással, ahogy a legjobb, és célom kiadni a könyveimet, ismertté válni, pénzt is szerezni belőle, aztán apám életművét öregbíteni, boldoggá tenni a kölyköket, meg a szüleiket is. Úgy érzem, ennek egy része már megvalósult, szóval jöhet a gazdagság és a hírnév. 😉

Robin O’Wrightly

Szerző

OLVASS BELE!

Tripiconi sztori | The Tripicon Story – az Ex Libris Tripicone része

  1. rész: Az amulett rejtélye

Van egy hely, amelyet soha nem fogunk megtalálni a térképen, hiába keressük: ez Tripicon, egy szigetállam az Észak-Atlanti-óceán kellős közepén. A valaha szebb napokat látott, ám most már csak vegetáló birodalomban az uralkodó Ponti-hercegség teljesen modern, de mindentől elzárt életét éli.

Egy augusztusi szombat délelőttön az unatkozó koronaherceg, Matteo még nem is sejti, hogy aznap délután kezdődik csak el a Tripiconi sztori hihetetlen története: az első, Az amulett rejtélye című részben, egy hét leforgása alatt teljesen a feje tetejére áll a világ. Az oka egy titokzatos, „tengertörött” idegen fiú, akit félholt állapotban, egy különös nyakékkel együtt, a parton talál meg Arabella kishercegnő, Matteo unokatestvére.

Innentől kezdve nincs megállás: a pörgő lendületű, fiatalos humorral átszőtt, ismeretanyagban és párbeszédekben gazdag, érzelmes kalandfolyamban sok kérdés és kétely merül fel.

Vajon ki lehet ez a srác, és mit akarhat Tripiconban?

Mi az a türkizkék fényű kristály, melyet a nyakában hord?

És mi történik akkor, ha ellopják tőle?

Vajon megtalálják-e a kérdésekre a választ, amikor szorít az idő?

BELEOLVASOK!

A sorozat további részei is érkeznek hamarosan!

AKIK MÁR OLVASTÁK:

Robin O’Wrightly negyedik könyvét úgy vettem a kezembe, hogy pontosan tudtam mit kapok majd tőle. Egy újabb sziporkázó humorú és egyedi történetet, amit sosem fogok elfelejteni. Tudtam, ez nem az a könyv lesz, amit évek múlva a sötétség homályából kell előkaparnom a gondolataimban. Valójában még ennél is többet kaptam. Egy rendkívül profin felépített remekművet, ami ráadásul sorozat(!), vagyis még koránt sincs vége. Robin O’Wrightly hozzányúlt egy olyan témához, ami már sok más író fantáziáját mozgatta, de még nem mertek belekezdeni. Ő megtette, és mindezt lenyűgözően igényes módon. (K. Nóra)

Nagyon érdekes, kissé misztikus, néha vannak benne kicsit furcsa dolgok, mert homályosak, de a végére kiélesednek. Az első rész befejezése egy kicsit bizarr, és tipikus Robin O’Wrightly stílusú! (T. Windsroom)

Számomra érdekes és izgalmas történet, nekem tetszett! (Sz. Zoltán)

Nekem nagyon tetszik a sajátságos humora, a stílusa, kár, hogy csak a mesében van ilyen! (V. Ludmilla)

Imádom a Tripiconit, tessék olvasni, remekmű! (P. Dávid)

AZ IGAZI TRIPICON

„Még véletlenül se keresd a térképen vagy akár az interneten Tripicont, mert nem fogod megtalálni. Nem azért, mert nem létezik, bár még az is lehet ok. Egyszerűen, csak mert nincs ott. Hogy a fantázia vagy a szükség szülte-e, hogy legyen, nem tudni. Egy biztos: sokkal több ok miatt kell mások számára láthatatlannak lennie. Persze az is lehet, hogy nem.” (egy névtelenség homályába burkolózó szerkesztő)

Az eredeti Tripicon világot a magyar Váczy J. Tamás (Jépont) grafikus- és iparművész polihisztor találta ki saját maga, családja és kedvelői szórakoztatására az 1970-80-as években. A valósághű, de ál-híradós – idegen szóval pszeudodokumentarista – stílusú kiállításain az élethűen részletes térképektől a gondos kézügyességgel megfaragott szobrokon át a komplett installációkig mindent maga készített. Két évtizedes munkásságát az 1990-as Tripicon Magyarországon c. kiállításának megnyitójával koronázta meg: gyermekeivel és akkori kedvesével hercegi ruhába öltözött, hiszen ez is a varázslat része volt. Sajnos az egész történet a süllyesztőbe került a ’90-es évek után, Jépont halálával pedig a teljes feledés homálya veszélyeztette.

Ezért egyik örököse elhatározta, hogy megpróbálja méltó módon újraéleszteni és életben tartani Tripicont, egyúttal – eleve, mint hercegi leszármazott – új értelmezést adni a Jépont-i (jé, Ponti!) alapokon nyugvó legendának, és megajándékozni a többi örököst. Fel is kért erre egy szellemírót (hu-hú), Robin O’Wrightly-t, hogy vesse képernyőre és papírra ezt a históriát, így született meg a Tripiconi sztori.

„Életben tartani a lángot, persze viszünk gyufát is, ha elaludna.” (egy kissé piromán szerkesztő)

Szerkesztői ajánlás:

Szokatlan látásmóddal megírt, érdekes és misztikus történet a Tripiconi sztori-sorozat, egy tudomány- és fantáziabomba filmszerű leírásokkal és pörgő dialógusokkal átszőve.

Az első rész, Az amulett rejtélye elején külön fejezetekre bontva ismerhetjük meg a hercegi családot, ahogy összekapcsolódva egymással, megmutatkozik egy átlagos napjuk, hogy ezután torkolljon a cselekmény egy kissé bizarr, ijesztő felfedezésbe, és beinduljon az eseménylavina.

Robin szó szerint feje tetejére állítja ezt a kitalált világot, ahogy az olvasóét is, hogy kirázzon belőlük egy teljesen különböző másikat.

Maximálisan kihasználja a nyelvi, a kulturális és értelmi különbségekből adódó konfliktusokat, hogy rámutasson a társadalom képmutatására és visszásságaira. Nagyon is aktuális problémákat feszeget, tabukat döntöget egyedi stílusban és sajátságos, kedves humorral.

A karakterek szerethetőek, annak ellenére, hogy látjuk a hibáikat, de közel engedhetjük őket magunkhoz, és ha netán önmagunkat látjuk meg bennük, az sem a véletlen műve. Mivel gyakran kerülnek bajba, izgulhatunk értük és velük.

Igyekszik realisztikus maradni, tehát előfordulnak benne sikertelen akciók, félreértésekből adódó feszültségek, csak úgy, mint az életben – kár, hogy ez csak mese! Vagy talán épp ezért jó?

Kisebb csalódás lehet a tini lányoknak, hogy bár tartalmaz szerelmi szálat, egyetlen csók sem csattan el az első részben. Ennek oka az, hogy a szerző a kiskamasz fiúk számára is élvezhetővé szeretné tenni a sorozatát, akik ebben a korban nagyrészt viszolyognak a fiatalok közötti testi kontaktustól. Viszont cserébe sok ölelés és lelki kötődés jellemzi, a testvérek és a barátok kapcsolatát is erősítendő.

Tény, hogy a mondataira figyelni kell, minden egyes szó számít, mert a további kötetekben visszaköszönhet, csak úgy, ahogy az elsőre homályosnak látszó dolgok a végére egyenként és csak apránként élesednek ki. Ha mégsem, akkor annak a szálnak még nincs vége! A cselekményvezetés lineáris, folyamatosan bontja ki a szálat, egy ponton lezárva az első kötetet, hogy majd a másodikkal folytassa tovább, így azt is érdemes megszerezni majd. Figyelem – lesz legalább öt kötet!

A sok szereplő miatt szerkesztőként nem volt könnyű dolgom a szálakat és a karaktergenerációt figyelni, szóval Robin feladta a leckét. Ahogy a célcsoporttal is… Eredetileg – a nagy korspektrum miatt – 12 éven felülieknek íródott a könyv, de 9 évestől 99 évesig mindenki talál benne izgalmat és szórakoztatót. Az idegen szavak miatt egy Tripiszótár is található benne, még a könyv elején, egy Tripipédia nevű általános ismertető keretében.

Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a kitalált világokat, de keres valami új látásmódot bennük, mert unja már a klisés legenda-feldolgozásokat. Nem bánja, ha életszerű a történet, de azért hinni akar a csodákban, szeret izgulni és alig várni a folytatást. És nem utolsósorban kíváncsi egy teljesen ismeretlen nép nyelvére, vagy arra, mennyire mások, miközben alig különböznek tőlünk, az ismert világ szereplőitől – és hogy az a különbség az életükbe kerülhet.

Rendeld meg a könyvet poszterrel, dedikálókártyával, könyvjelzővel,
vagy akár találkozz személyesen a szerzővel!

Megrendelés folyamata

  • Töltsd ki a baloldali megrendelő űrlapot, majd válaszd ki a fizetési módot.
  • Bankkártyás fizetés esetén a kártyaadatokat nem itt, hanem a Barion oldalán kell megadnod.
  • Banki átutalás esetén a megrendelés visszaigazolásához küldött e-mailben találod meg a bankszámlaszámot.