Robin O’Wrightly: ERELEM – eszetlen szerelem

Ez a szerelem egy vicc!

2009 és 2011 között volt egy húsznapos periódus, amíg bekúszott a gépemre az Erelem. Kezdetben ártalmatlan tinikori fogadás eredményének indult, de mára már kinőtte magát. Azt mondják, nincs még egy ehhez az irodalmi formához fogható, mint a narrációs szatíra, ami valamilyen úton-módon kipattant a fejemből, úgyhogy anyja helyett anyja lettem, vagyis tudj’isten honnan, de befogadtam a kis árvát. 🙂 Mindenkinek ajánlom, akinek hiányzik egy kiadós nevetés, és bírja a néhol blőd, néhol bizarr abszurd humort, illetve nem sértődik meg a romantikus lányregények kedves kicsúfolásán. És ha nem volt elég az antidepresszánsból, szívesen felírom receptre a folytatásait…

ÉRDEKEL, MEGRENDELEM!

OLVASS BELE!

A jóképű és kissé paranoiás adóhivatalnok beleszeret a nem csak kívül szőke, feketegazdaságban dolgozó hosztesszbe. „Ez valami vicc?” Az! 
Ez a kötet nem egy szerelmesregény paródiája, hanem az összesé. De hogy ne csupán öncélú poénkodás legyen, természetesen van mondanivalója is: nem csak mínusz centikben mérhető a legmélyebb kapcsolat férfi és nő közt. Még ha ehhez az őrület határát kell súrolni a túloldalról…

ISBN: 978-615-00-0248-4
Oldalszám: 192
Kiadó: Magánkiadás
Teljes ár: 2.990 Ft

BELEOLVASOK!

A sorozat folytatódik, következő részei is érkeznek hamarosan!

Egy kabrió hasít végig a sztrádán, a kétszer megélt naplemente felé. Szökésben a tökéletesen tökéletlen páros, Tilda és Clifton, akik álnéven és igazi lúzerekként menekülnek a rendőrség elől. Így kezdődik az Erelem (eszetlen szerelem) abszurd romantikus paródia és narrációs szatíra folytatása, az Erelemkettő (duplán eszetlen szerelem).

Visszaköszön a többi eszetlenkedő: Tilda álleszbi húga, Janet, és a magányos szinglimami, Kristine, illetve a volt troll-éga, Tony, de még Russel, Janet álompasija is benéz. Azért jönnek sokadmagukkal, hogy tökéletes görbe tükröt mutassanak nekünk a gyarló, ámde megjavulásra képes és azt áhító emberiség érzelmi állapotáról.

És persze tovább bosszantja egymást az író két lírai énje, hogy az olvasó se unatkozzon. Felmerül a kérdés: meg kell-e magyarázni a viccet, vagy inkább énekeljünk gyerekdalt? Hányszor kaphatunk esélyt bármire is az életben?

A végére odakerül a mondanivaló is: a barátságról, a hűségről, a tiszteletről, az őszinteségről, meg a tizennyolcas karikáról, ami végül mégsem kell.

„A regényírás Tarantinója új műfajt teremtett ezzel a sorozattal” — J. Soldier, író

Elszabadulnak az indulatok és a kórokozók, később az ügyvédek és a károkozók a floridai Clearwaterben, amikor egy dühös vízvezetékszerelőnőt terápiás céllal megcsókol egy meditációs tréner, miután a nő összetörte a férfi kocsiját. A víz és a szándék lehet tiszta, de a fantázia biztosan nem az…

Na, a Mexerelem (triplán eszetlen szerelem) se egy szokványos tündérmese, mert a csók nem a finálé, hanem a nyitány. Ráadásul ennek a könyvnek a közepén van a vége. A végén pedig, ami nem a közepén van, jön egy híres ember is, és felsejlik a kérdés, hogy „hány happy end fér el egy szerkesztői íven?” Rossz tanács: mossuk agyunkat rendszeresen szappanoperával! Jó tanács: lapozzuk fel ezt a könyvet! Ami biztos kiderül: 175 oldalnyi marhaság elfér 350 oldalon is!

Aki olvasta a szerző Erelem (eszetlen szerelem) és Erelemkettő (duplán eszetlen szerelem) című abszurd romantikus paródiába oltott narrációs szatíráit, és tetszettek neki, az a harmadik részben sem fog csalódni. Ha nem tetszettek neki, akkor sem. Az író énjei itt is osztják egymásnak a bölcs hülyeséget, és ismét több mondandó van a sztoriban, mint ami a felszínen hullámzik.

Bár új szereplőket ölhetünk a kedvünkre, ölelhetünk a keblünkre, valami, sőt valaki mégis összeköti őket az előző két könyvvel, és ez még nem minden!

Nagyon fontos megjegyeznünk, hogy a könyv megírása során egyetlen kabrió, baseball-ütő, spoilerező író vagy Bear Grylls sem sérült meg.

„Robin O’Wrightly, te nem vagy százas!” — L.J. Wesley, író

AKIK MÁR OLVASTÁK:

Ez a regény egyáltalán nem veszi komolyan önmagát. Néhol annyira abszurd, hogy az olvasó alaposan meghökken, mégis fülig ér szája. (K. Nóra, író)

A regényírók Tarantinója új műfajt teremtett. (J. Soldier, író)

Ma megérkezett a könyved. A postás hozta ki. Elkezdtem olvasni az ágyban, lefekvés előtt. A 31. oldalig jutottam. Most mar fáj az arcom a röhögéstől. Rég röhögtem ennyit. De tényleg. Nem merem tovább olvasni ma este, nehogy állkapocsbénulást kapjak. Majd holnap este folytatom. (B. Ibolya)

Most értem az Erelem végére. Gratulálok, tényleg jó volt. Jó a stílusod, eddig lendületes. A párbeszédek is jók. (…) Ezért is érzem modernnek… Ha folyamatosan fenn tudja tartani az érdeklődést, akkor az olvasó is ugyanazt fogja átélni, amit te… Magával ragad, és csak visz. (B. Gábor)

Beszippantott, megkedveltem ezt a lökött párost, és már komolyan izgultam értük. 🙂 Bár azt hiszem, ez az abszurd továbbra sem lesz 100%-ig az én műfajom, jó volt egy kicsit kiszakadni a mostanában annyit olvasott komor hangvételű könyvek bűvköréből, és egy ilyen őrült, szellemes történet részesének lenni. 🙂 (T. Nóra, író)

Az illusztrációk nagyon helyesek. Nem semmi, hogy ez is az írónő munkája. (Joopsy, Moly.hu)

Végigröhögtem az egészet. Nem tudom, mi volt a legjobb a könyvben: az idióta szereplők, de mégis szerethetők vagy az abszurd jelenetek. Mi lesz vajon a két főszereplővel a folytatásban? Már várom. Biztos, hogy nem ez az utolsó könyv, amit olvastam az írónőtől. (E. Viktória, Moly.hu)

A könyv szerkezetében és szóhasználatában is egyedi és érdekes, szatirikus és abszurd. Kedvelem az elgondolkodtató abszurd drámákat, és ez a történet helyenként hangulatában és néhány, minden realitást nélkülöző jelenetében ilyen műveket juttatott eszembe. (B. Erika, író)

Hát ez… BETEG!!! Atya Úr Isten!!! Még soha nem olvastam ilyen… ilyen… nem is tudom milyet…
– idióta szereplők
– abszurd jelenetek
– frappáns megszólalások
– enyhén szólva érdekes narráció
– szuper írásmód
– egyedi stílus
– garantált röhögőgörcs!
Ezekre lehet számítani! KIHAGYHATATLAN! (B. Vivi, Moly.hu)

Az utóbbi időben, ha nem is válogatás nélkül, de mind stílusában, mind témájában igen különböző regény került az étlapomra. Az Erelem című kisregényt nem is tudnám besorolni sehová – persze nem is kell 🙂 – olvasás közben egyszerűen engedtem, hogy vigyen magával. Megtette. A könyv a jelenkor romantikus lányregényeinek remek paródiája egy szőke bombázóval, akit nem feltétlenül az eszéért kedvelünk. Aztán itt van másik főhősünk, az ilyen jellegű könyvek szereposztásából kimaradhatatlan ado-nisz (Tetszett a szójáték, és nem csak ez). Őket a szerző elképesztő, nyakatekert helyzetek elé állítja, melyeket habitusok szerint oldanak meg. Nekem a csúcs, a szerző ki- beszólásai voltak. Köszönöm szépen, hogy elolvashattam. (Utazolany, Moly.hu)

Összességében viszont egy humorral erősen fűszerezett poéngyár ez a könyv. A sztori az élet, a szerelem kicsúfolása, esetenként fárasztó és undi, de már most várom a folytatást. 😀 😀 😀 És akkor azt még nem is írtam, mennyire szuperek az illusztrációk! 🙂 (Judyt, Watchaholics blog)

…Összességében imádtam minden fárasztó poént, és az egyedi írásmódot! (Blueorchid, Moly.hu)

Hát ez fantasztikus volt. Minden egyes oldalon valami poén. Teljes abszurd, parodizáció az egész, de ez is a lényeg. Az író hatalmas szókinccsel és rettenetesen jó fogalmazó készséggel van megáldva. Emelem kalapom. Alig várom, hogy más könyvét is olvashassam. (K. Virág)

Hát ez… borzalmas volt! Megszakadtam a nevetéstől, és már szinte minden porcikám fáj, annyira megmozgatott ez a könyv. Nagyon régen nem olvastam ennyire jó könyvet, amely ennyire jól van megírva. Az egész egy hatalmas geg, amelyeket szóviccekkel és aprólékos poénokkal egészítenek ki, úgy, hogy közben az író és szerkesztője (és/vagy férje) is belebeszél az egészbe. Nem lehet komolyan venni, mégis élvezi az ember, mert ilyet nem olvas minden bokorban! (Molymacska, Moly.hu)

Az Erelem egy meghökkentő, játékos és mulatságos kisregény, nehezen felnövő felnőttekről, kamaszokról, szerelemről, melynek elolvasásához nyitott elme, és egy jó adag humorérzék kell, amivel ha rendelkezünk, akkor a történet nagyon élvezhető. Az író nem veszi komolyan sem magát, sem a cselekményt, ennek ellenére meglepően pontos jellemábrázolások szüremlenek be helyenként, és a váratlan fordulatokat sem kell hiányolnunk. Személyes kedvenceim a (képzeletbeli?) tesztolvasóval folytatott beszélgetések voltak, érdekes úgy olvasni egy történetet, hogy közben az író életébe is bepillanthatunk egy kicsit (feltéve, hogy ez a valóban az író élete, és nem csak egy újabb játék a képzelettel). (N. O. Andrea, író)

Könyves bloggerek véleménye:

Hogyan olvassuk ezt a művet biztonságosan a közösségi közlekedésben?

Úgy érzem, felmerül az igény bizonyos műveim megcímkézésére: „Vigyázat, tömegközlekedésen olvasni nem szabad, mert a röhögéstől megszakadni készülő olvasóra ferde szemmel nézhetnek az utastársak!” 😀 Mindenkori javaslatom, ha mégis megtörtént a baleset:

  1. mutasd meg a többieknek (olvass fel belőle akár); (+ aki észlelést szeretne írni Molyra, ne fogja vissza magát, bár itt inkább észvesztés van, mint lelés 😉 )
  1. fogd rám, hogy én tehetek róla. 😀

Ha ilyet mondana a sofőr, hogy „Ez első felszállós busz! Mutassa fel a jegyét vagy a bérletét… Azt a könyvet meg nagyon sürgősen tegye el, vagy leszállíttatom!”, akkor… fizetek neked egy jegyet a következő járatra. De ehhez komoly bizonyíték kell! (Pl. a sofőr.) 😀

Mi az a narrációs szatíra?

Bevallom: egészen mostanáig én sem tudtam, mi az, és hogy mi a neve. Most sem tudom, csak elneveztem, mint Ádám az állatokat, meg a feleségét… Hogy is hívják?

„Na, gratulálok. Ez egy jegyzet? Komolyan?!” „Jaj, legalább ide ne szólj bele! Menj, játsszál az őslényeiddel…” „Ádám és Éva, meg őslények, szuper, ideológiailag nem vagy túlképzett!” (Puff.)

Na, szóval… Folytassuk… Tehát:

Tehát a narrációs szatíra az olvasó t̶u̶d̶a̶t̶o̶s̶ ̶i̶d̶e̶g̶e̶s̶í̶t̶é̶s̶e̶ megzavarása abból a célból, hogy f̶a̶l̶h̶o̶z̶ ̶v̶á̶g̶j̶a̶ ̶a̶ ̶k̶ö̶n̶y̶v̶e̶t̶ jól szórakozzon. Sajnos, az író egy k̶i̶b̶a̷*t̶t̶ ̶t̶r̶o̶l̶l̶ eléggé nehézfejű entitás, és nem csak ő, jönnek a szerkesztők, a tesztolvasók, a szomszéd Málcsi néni, így a lehető legkellemetlenebb helyzetekben teszik ezt, h̶o̶g̶y̶ ̶m̶u̶k̶o̶r̶o̶d̶n̶a̶ ̶m̶e̶g̶ m̶i̶n̶d̶ ̶M̶i̶k̶l̶ó̶s̶-̶n̶a̶p̶o̶n̶ ̶h̶á̶r̶o̶m̶ ̶t̶e̶n̶g̶e̶r̶i̶m̶a̶l̶a̶c̶c̶a̶l̶.

Ezt úgy éri el, hogy beszólogat, lásd itt fent, magának, vagy éppen kiszólogat, mert olyat is szoktunk ám, képzeljétek el.

„Most a három tengerimalac miért mukorodjon meg?! Annyira cukik! Te meg egy rohadt állatkínzó vagy!” (egy tesztolvasó)

Szóval a narrációs szatíra az amúgy teljesen tingli-tangli, félédes irományok feljavítása valami sokkoló izével, amit máshol még nem nagyon láttunk. Vagy azért, mert nincs, vagy azért, mert műveletlen parasztok vagyunk, akik ennek nem néztek utána.

„Takarodj el a géptől!!! Most!!!”

Egy biztos: hála a jó istennek, eddig még egyikőtök sem utálta. (Aki igen, azt elástuk. A kert nagy…) Azért más is van a tarsolyomban, nem csak ez, aki nem bírja a strapát, olvashat szépirodalmat vagy csúnyát (aminek karikája van), meg izgalmasosat (ifjaknak).

De valljuk be: én iszonyat jól szórakozom az írások közben, és azért nem mindenhol vannak ezek a literaturista-csalogató látványosságok – érted, literaturista, höhö -, mert a komolyabb részeknél megritkulnak, hogy aztán elementáris erővel csapjanak le a vizuális kortexetekre megint.

A lényeg: az írás ne legyen lapos, a poén üssön, mint Muhammad Ali, az olvasó pedig úgy tegye le a könyvet, ha végzett:

„mi a szent szar volt ez a beteg iromány, ami annyira megnevettetett, hogy most már soha többé nem kell a r̷e̷m̷o̷t̷i̷v̷ ̷e̷x̷t̷r̷á̷t̷ szednem?”

„Ez itt a reklám, hülye!” „Xanaxod van?”

Az író ebben az esetben soha nem veszi magát komolyan, sem a szereplőit, sem a velük történő dolgokat. Egyetlen mást vesz komolyan a mögöttes mondanivalón túl (ami: a szerelem szép, a világ érdekes, a férfi és nő között mélyebb kapcsolat is lehet 2̷0̷ ̷1̷7̷,̷7̷5̷ ̷1̷5̷ ̷1̷2̷,̷5̷ eh, mindegy, hány centinél, a remény jó, az ég kék, a fű zöld, az író hülye stb.): az olvasót.

Téged.

Jó szórakozást!

Összefoglalva tehát: A narrációs szatíra lényege, hogy az író kiidegeli önmagát. És ha már ott van, akkor az olvasót is.

„Annyi más könyv van! Én is annyit írtam! Mondd! Nem akarsz máshol lenni?!”

Rendeld meg a könyvet poszterrel, dedikálókártyával, könyvjelzővel,
vagy akár találkozz személyesen a szerzővel!

Megrendelés folyamata

  • Töltsd ki a baloldali megrendelő űrlapot, majd válaszd ki a fizetési módot.
  • Bankkártyás fizetés esetén a kártyaadatokat nem itt, hanem a Barion oldalán kell megadnod.
  • Banki átutalás esetén a megrendelés visszaigazolásához küldött e-mailben találod meg a bankszámlaszámot.